 |
Az Amadeus Alapítvány ösztöndíjasai
Amint arról már rendszeres olvasóink tájékozódhattak, idén is meghirdette ösztöndíjas pályázatát az Amadeus Alapítvány. A megalapozottságról és a valóban ösztönzést adó szándék jelentőségéről a pályaművekből rendezett kiállítás és az ünnepélyes formát öltő átadási ceremónia adott tanúbizonyságot.
Ahogy eddig is, Dr. Balogh Péter műgyűjtő, mecénás, a főiskolai tutorok és a szakmai tanácsokat adó, felkért művészek segítségével választotta ki közösen azokat az egyetemi. szobrász- és festőhallgatókat, akik - ezen túl egy éven át élvezhetik az alapítvány anyagi támogatását.
Az idei kiállítás színvonala és részvételi aránya felülmúlta az elmúlt időszakokat, a maga nemében is kitűnő, gazdag anyag a művészoktatás kvalitásait és a mecenatúra premizáló erejét is dicsérte. Nem túl találékony, ám ez esetben mégis érvényes közhely, hogy ott, a Barcsay teremben a részvétel nem kevéssé volt fontos, mint maga a győzelem.
A támogatónak, illetve a Dr. Balogh Péter és Társai Ügyvédi Irodának és az egyetem különböző osztályait vezető művésztanároknak az anyagi és szellemi erőforrásai táplálják ma is az Amadeus Művészeti Alapítvány tevékenységét. Négyévesek lettek tehát: a művészeti élet változékonyságát tekintve, ez nem is olyan kevés.
2003 tavaszán Verebics Ágnes, harmadik évfolyamos festőhallgató (mestere Tölg-Monár Zoltán) és Kulcsár Írisz, negyedik évfolyamos szobrásznövendék (mestere Jovánovics György) lettek a kiválasztottak.
 Verebics Ágnes középiskolai tanulmányait is művészeti iskolában végezte, utána első jelentkezésre vették fel az egyetemre. Törékenysége és Szófukarsága csakis személyes, külső vonások, amelyekkel mondhatnánk, meglepő ellentétben áll nagy fesztávú, kísérletező bátorsága - olaj-vászontól a plexifóliáig, diafilmkockányi anyagkollázs-sorozattól az artisztikus lábbelik félévet átívelő megfestésének programszerű folyamatáig. A figurativitás és a tiszta absztrakció szintézisének széles skáláján törekszik mozgásszabadságra lelni; láthatjuk ezt emberi "lényecskéin", "árnyékalakjain" vagy éppen a pátriájában ecset, illetve videokamera-,végre" kapott falubolondjának szuggesztív portréján, amiről nem véletlenül asszociálhatunk a zseniális Géricault-művekre. Nyertes munkája egyben legfrissebb kísérlete: grafika is és festmény is, térállapotot rögzítő "színfal" is, de leginkább a fény-árnyék és transzparencia drámai játékainak installált színtere.
 Kulcsár Irisz zenei tanulmányok után kötelezte el magát a plasztikai formaképzés, a szobrászati kifejezésmód magas szintű elsajátítása mellett. Korai naturalista-popos lányportréját nézve - ahol a bronz hajcsat és a fülbevaló igazi avantgard ráadásként szolgálnak a tökéletesen akadémikus mértékkel mintázott arc és fejforma mellé -, megértjük, miért is választotta mesterének Jovánovicsot, akinek gondolkodás-nyomvonalán érkezett aztán el az alapkérdésekhez. A klasszikus szobrászati mintázás és a gipsz, a természetes kő arte poverás egyszerűségeiig, avagy fordítva, az analitikus, a geometria és az ősformaképzés plasztikai evidenciahelyzeteinek elegánsan előadott arisztokratizmusához."Jelenlegi munkáimban az ellentétpárok formakapcsolatával, harmonikus együttélésével foglalkozom." Kulcsár Irisz héjszobrokat és hasábszobrokat készít egyrészt, másrészt, ha követjük a minden másképpen van elvét, akkor résszobrokat és ékszobrokat alkot. Mintha nem is a formákat tételezné, hanem a teret, an block, és az abból kimetszhető, kijelölhető esztétikai minőségeket. Pályázati munkatervében önmagának adja fel a leckét, és ennél többet mit is várhatna az ajánló tanár és az értékelő támogató.
Talán csak azt, hogy a hallgatókat egyedi alkotások elkészítésére ösztönözhessék, és tanulmányaik közben kedvet csináljanak igazi, alkotó közösségek létrehozására, na meg persze "a nyitottságra más társművészetek felé".
HUDRA KLÁRA
|
|
